Ismét eltelt harminc nap. Csak mondom. "Sok a minden." - mondja "Puszmusz" (= a párom). Így van nevesítve a telefonomban is: Puszmusz. 194 napja kezdődött - csak ismételni tudom magam - , amiről azt hittem, nincs is, vagy csak kitalált szirupos mesében. Nos, a mese valósággá vált. Kevés kivételtől eltekintve nap-, mint nap találkozunk, s én minden találkozást csodaként élek meg, ha ez nincs is az arcomra írva.
Szeretem. Akkor is, ha ezt nem minden nap, s nem minden alkalommal mondom ki. Úgy vélem, jó hatással vagyunk egymásra. Nem akarom megváltoztatni, miért is tenném? Ifjú ember, aki mindazzal rendelkezik, mint a tőlem ifjabbak (esetleg korosabbak is), néha türelmetlen, mint magam is.
Szeretnék neki többet segíteni, de lövésem sincs, hogyan tudnám kivitelezni. Kell szerezni egy olyan munkát, amit otthonról is lehet végezni, s meg is fizetik. Tudom, nem egyszerű.
A "csend szigetére" együtt megyünk. Ott, ahol a kertet koboldok is lakják, valamint harapni lehet a csendet - addig, míg olyanná válik, amilyet elképzelek, addig lesz kis kopácsolás, hangoskodás. De nem feltétlenül kell felfordulással, kiabálással tarkítani egy felújítást. Nem az alföldi lakás felújításáról van szó, azt csak annyira kell kipofozni, hogy visszaadjam. A csend szigete az a házikó, ami gerendamennyezetes, vályogház, s cca. 100 éves.
Nem akarom szétveretni a házat csak azért, hogy legyen benne folyóvíz, annak minden áldásával. Úgy gondolom - s minél többet agyalok rajta, annál kivitelezhetőbbnek tűnik - , a jelenlegi házikó végére kell egy "vizesblokk". Ki fog derülni, hogyan oldható meg. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a házikóval, pedig jelenleg nincs a terveim közt, hogy odaköltözzünk.
De nagyon akarom azt a házikót, s a környéket mindenestül. S azt akarom, hogy Puszmuszzal együtt érjük el "felnőtt korunkra" (bármit is jelentsen ez a két szó) a nyugalmat. Amikor nem szökik egekbe a vérnyomás, nem kell pihibogyóval, vagy nyugibogyó szedésével visszafogni magunkat.
Tegnap direkt nem vettem be a vérnyomáscsökkentőmet, s a mellé szedett D-vitamint, sem a cserebogár nagyságú B-komplex vitamint, ami hihetetlen szaggal bír... ráadásul narancssárga :/
Nem vettem be, mentem a proszektúrára (=próbaterem), s vittem egy palacknyi mosolygós meggypárlatot, már hat hete pihent az üvegben. Rajtam kívül egy tag jött el, s a műv.ház segítő embere. A segítővel két és fél kupicát nyeltünk, a maradékot odaadtam a tagnak, aki autóval jött, hogy kóstolja meg alkalomadtán. Még két üveg sör ment a pálesz után, de hazaértem ebédre, majd szunyókálósra vettem a napot. Kb. három órát aludtam, s hihetetlen fejfájással ébredtem. Gondolm, a szesznek köszönhetően. Ilyen az, amikor reggeli helyett iszogatok. Elmúlt a fejfájás, majd dolgozgattam kicsit. S mivel is szoktam kezdeni az évet azon kívül, hogy a páyázatok határideje "súg", mint a kolduló levelek megírásával? El is készült pár, de még nem küldtem el, meg kell változtatni az egyesületi levélpapír fejlécét, sok minden változott tavaly. Az is meglesz.
Január 30-a van, s már négy ismerősöm ment st.Péterhez :( Nyugodjanak békében!
Köszönöm a türelmet!
