103 napja írtam ide utoljára - többször is nekifutottam, hogy leírjam a történéseket, de valami mindig közbejött, s előjött a "majd holnap..." s az is tolódott több alkalommal. Most nekifutok. Meg sem próbálok - na jó, egy kicsit igen - időrendet tartani.
Puszmusz cca. egy órája jött, beszéltünk pár mondatot a mai napról, s ment is. De holnap jön, mert hideg lesz az orra (=akkor hideg, ha nem eszik :) ) s én pizzát fogok összerakni. Nem óriásit, két darab 0.20 kg lapot vettem, majd felhalmozunk rá ezt-azt, s beborítjuk sajttal.
A linkelt "nóta" napok óta egymásutánban szól a fülesen. Jó darab, nekem a kedvenc baranyai zenekarom előadásában jobban tetszik, igaz, velük szemben elfogult vagyok. Nyáron lesz öt(!) éve, hogy egy versenyen (amit megnyertek) programjuk része volt. Legalább annyira izgultam értük a sárvári várban a nagy fa árnyékában ülve, mint ők a színpadon, ahol telibe kapták a napot. Egyébként is izzasztós a darab, feladja a leckét minden muzsikusnak. No, lapozok.
Februárban Puszmusszal elmentünk a szolgálati lakást kipofozni. Mestert ajánlottak, de már az odavezető út sem volt akadálymentes. Az M3-ast keresztező úton megálltunk kávézni, s nehezen indult az autó. Cca. 30 km után ismét megálltunk, én analfabéta vagyok műszakilag. Közben kezdett esni a hó is. Jászkiséren Puszmusznak kis dolga akadt, s ott feladta az autó. Nem egyszerű produkció következett, segítséggel sikerült lelni egy helybéli szerelőt, aki elhúzott a műhelyébe bennünket. De volt még egy autó előttünk, azt befejezte s kezdett ügyködni a miénken. Nem sok idő múlva mondta, hogy mehetünk. Ki is gurult a műhelyből az autó, de még a vége bennt volt, mikor leállt. Hmm... Nagyobb a baj, mint gondolta. Közben telefon hegyek, hogy az aznapra megbeszélt időben sehol sem tudunk megjelenni, majd másnap, ha szerencsénk lesz. Az volt, aránylag olcsón (ötszámjegyű, de nem egyessel kezdődő HUF-ért) megcsinálta, s ismét útra keltünk. Egyből a szállásra mentünk, rendeltünk egy családi pizzát, aztán majdnem vége is lett a napnak.
Másnap reggel a magunkkal vitt festékeket, szerszámokat, miegyebet felcipeltük (főleg Puszmusz cipelt, nem hagy cipekedni...), a mesternek elmondtam, mit szeretnék, s mikorra. Nem kellett neki segítség, mint később kiderült, nem is tudtunk volna segíteni, annyifelé kellett menni még anyagokért, hivatalokba. Hosszabbra sikeredett az egész, mint amire számítottam/számítottunk. Ha jól csalódom, 16 napot voltunk februárban ott, két részletben. Sok volt a minden, anyagiak is hátráltattak kissé, de sikerült megoldást találni.
Voltak azért komoly beszélgetéseink is, nem csak "hawai, dizsi, fanta" de azok a beszélgetések is a javunkra - főleg az enyémre - váltak. S igen, még mindig a Föld felett járok, megismerkedésünk 297.napján is! S jól is van ez így. Szeretem. Nagyon. Pont.
Sokat kapok Tőle, mindenben. Olyan alapigazságokat, melyeket valószínűleg mindenki tud, csak nem alkalmazza. Nos, elkezdtem alkalmazni. Sok dolog megváltozott 297 napja, s ez is jól van így. Máshová kerültek a hangsúlyok. Az értékrendem nem változott, apró, de mindennapos dolgokon próbálok változtatni, pl. éjszaka ha felébredek, már nem biztos, hogy a gép elé ülök, csak iszom egy pohár vizet, s alszok tovább. A minimálistól is kevesebb szeszesitalt fogyasztok, jó pár hete egy kortyot sem. Sem pálinkát, sem sört, sem bort, sem semmit sem. Mikor a lakásmizérián voltunk, akkor ittam meg pár citromos sört, de csak azért, mert kifogyott az ólommentes :D
Nos, február 27-én leadtam a lakást, nem volt eccerű(sic!) de azóta már ki is fizették. Egy hónapja. Még arra várok, mikor kapok ismét levelet, hogy ezt, meg azt, meg amazt még fizessem ki, mert így-úgy-amúgy-stb. Visszadástól számított hat hónapig ha elromlik valami(?), nekem kellene kijavítani, vagy a javítást fizetni(?). Na, azért még nincs vége a dolognak, lesz ebből olyan feljelentés, nem győzik majd a fejüket kapkodni. De az eredeti 1992-es jegyzőkönyv a birtokomban van, s az elég sokatmondó. Nem a jegyzőkönyv, hanem amit tartalmaz. No, erről ennyit.
Február 28-án jöttünk haza. Aznap volt egy szomorú kötelességem. Igen, ismét temetésre mentem :( Tyutyival együtt dolgoztunk sokáig, jó barát volt. Tavaly a pünkösdi koncertre nem tudott jönni, mert gyengélkedett. Azóta minden hónap nyolcadikán telefonáltam neki, megbeszéltük, hogy idén ősszel ideje lesz koccintani. Leukémiás lett. Különböző kezeléseket kapott, mikor beszéltem vele, minden alkalommal a terveiről beszéltünk, s hogy mennyi minden van még előttünk. Február nyolcadikán elfelejtettem felhívni - hetedikén indultunk a lakáshoz - , kilencedikén hívtam volna, de "jelenleg nem elérhető" mondta egy géphang. Nem gondoltam semmi rosszra, de a kisördög nem hagyott nyugodni... 13-án hétfőn hívott egy barát s mondta, hogy Tyutyi is átment a szivárványhídon... Nyugodj békében Tyutyi, emlékedre a bort ősszel megisszuk a társakkal együtt!
Folyt.köv. Türelem, tornaterem.
